A múlt század 70-es, 80-as éveiben világszerte fokozatosan megszűnt a forgalmi ezüstérmék kibocsátása. Hasonló sorsra jutottak, mint az aranyból készült forgalmi érmék a 30-as években: az elkerülhetetlen pénzromlás következtében az emberek elkezdték visszatartani őket, amint az anyagértékük elkezdte meghaladni a névértéküket.

A jegybankok azzal szembesültek, hogy a forgalomból egy csapásra nemesfémérmék milliói tűnnek el, mert a lakosság már nem hajlandó elkölteni őket. Így aztán fel is hagytak azzal a gyakorlattal, hogy a forgalmi pénzeket aranyból vagy ezüstből készítsék. Figyelem, a nagy mennyiségekben vert, forgalmi érmékről van szó, hiszen gyűjtőknek szánt, törvényes fizetőeszköznek számító arany és ezüst emlékérmék a mai napig rendszeresen készülnek, korlátozott darabszámban.

„A mai modern pénz belső érték nélküli pénz, ami mögött tehát nem áll ott az arany, azaz nincs aranyfedezete. A mai kor pénzének fedezete az az áru- és szolgáltatásérték, amit az adott gazdaság előállít, illetve nyújt egy adott időszak alatt.” - Pénziránytű

A rendszerváltás után újjászületett Magyar Köztársaság üzenetet kívánt küldeni az egész világnak, hogy a demokratizálódó állam megújuló valutája stabil és megbízható alapokon nyugszik. Ezért aztán az 1992-ben elsőízben kibocsátásra került érmesor legnagyobb címlete, a 200 forintos, ezüstből készült. Azaz úgynevezett félezüstből, mert az anyagtartalma csak 50 százalékban volt nemesfém, a másik fele réz.

Az ezüst 200 forintos érme anyagértéke egyébként – nem meglepő – ma már jóval meghaladja a 200 forintot. E cikk megírásának idején körülbelül 1700 forint.

Világviszonylatban is egyedülálló döntés volt az ezüstérmék kibocsátása a 90-es években, ugyanis ebben az évtizedben már gyakorlatilag nem létező gyakorlat volt a nemesfémből készült forgalmi érmék kibocsátása. Magyarországon kívül egyedül Mexikó „vetemedett” ilyesmire, 1992 és 1995 között ugyanis előállította a 10 és 20 pesós bimetál érméket, amelyeknek a magja 925 ezrelékes finomságú ezüstből készült, a gyűrűje pedig alubronzból.

A 200 forintos ezüstérméből két fajta készült, a következő bontásban:

• 1992: Magyar Nemzeti Bank épülete a hátlapon – 3,5 millió darab
• 1993: Magyar Nemzeti Bank épülete a hátlapon – 2,5 millió darab
• 1994: Deák Ferenc portréja a hátlapon – 5 millió darab
• 1995: Deák Ferenc portréja a hátlapon – 85 ezer darab
• 1997 és 1998: Már csak forgalmi sorokban, dísztokban

Fontos megemlíteni, hogy vannak országok, amelyekben még ma is érvényes fizetőeszköznek számítanak az 50 vagy akár 100 évvel ezelőtt vert ezüstérmék. Az USA-ban például fellelhetők még az ezüstből készült aprópénzek a mindennapi forgalomban, igaz, nagy szerencse kell hozzá, mert az emberek felismerik ezeket az érméket, és megtartják őket, hiszen jóval többet érnek a névérétéküknél

Forrás

Ezüsthordó csatorna – Az ezüst 200 forintos